Sajnos, de ki kell mondanom, a legelmaradottabbak közé, ha nem az utolsó helyre! Miért mondom ezt?
Nézzünk meg egy nálunk szegényebb és postagalamb múlttal rendelkező országot, pl. Kínát! Ha jól emlékszem 1995-ben Utrechtben vették fel őket az FCI-be. Mit tapasztalunk ma? (Erről nekem személyes ismereteim vannak.)
Évtizedekkel előttünk járnak versenyrendezésben, gyorsaságban, lista készítésben. Versenyek után — 50-70 ezres induló létszám — 2 óra múlva hivatalos lista van! És nem változik napról-napra!
Ha valaki azt mondja, "Ja, messziről jött ember", annak azt tanácsolom, nézzen szét a szomszédos országokban: Csehországba, Szlovákiába, Lengyelországba, szóval a hozzánk hasonlóknál. Egészen más szemlélet uralkodik. Intenzíven bekapcsolódtak a világ postagalambászatában. Részt vesznek nagy versenyeken, világbajnokságokon, külföldi nagynevű dúcok tartanak árverezést, hogy jó galambjaikat még jobbakkal erősítsék!
20-25 versenyt rendeznek évente nagy induló létszámokkal (a mi újságunkban megengedhető olyan tétel, hogy téves a nagy induló létszám). Ebből lehet meríteni az olimpiákra, a nagy induló létszám ad rangot egy élhelyezésnek.
Az eredmények nem 1s várattak magukra. Vagy vegyük a lengyeleket: létrehozták a Polska-Danderozát, ez, óriási tenyéssz bázis. Versenyeken a Types rendszer már működik, és ha nem késnek néhány órát, akkor Blackpool-ban 2 aranyat nyernek az olimpián. A Német Szövetséggel később kezdték az együttműködést, mint mi.
Míg nálunk a lesüllyesztés, addig náluk a munka, a törekvés meghozta eredményét. Rengeteg segítséget kaptak a Types rendszer bevezetéséhez. A német galamb készítményeken lengyel nyelvű használati utasítás van.
Kérdem én, ezen az úton mi hol vagyunk?
Ausztriáról már nem is merek beszélni, mert ott 600 galambász német színvonalon versenyez.
Összegezve: ha nem lépünk a versenyzés korszerűsítésében (Types), ha nem törekszünk a koncentrációra, a nagy létszámú versenyekre, a nemzetközi megmérettetésekre, mint ahogy ezt a fent említett országok teszik, akkor mi megmaradunk "fügyeinknél", a 2-3 hónap múlva megjelenő listáinknál, az irigykedésnél, a 10-15 éve még friss dolgok mai "ismertetésénél". Nálunk egy kezdő galambász a "mesékből", a 20 éve megjelent könyvekből, vagy a külföldi kiállításokról behozott reklámanyagból tanulhat, ha ezt annak lehet nevezni.
Visszatérve az eredeti kérdésre, ilyen körülmények alapján még csoda, hogy egyáltalán létezünk!