Visszagondolva az eltelt hét évre, úgy ítélem meg fáradozásaim nem voltak hiábavalóak. Ma már egyre több — meghatározó versenyző érti meg, hogy az általam elképzelt és megvalósított program felel meg legjobban a kor követelményeinek.
Szakosodni kell — ez a fejlődés egyetlen útja! Basel-ban és Blackpool-ban több olimpiai győztessel, helyezettel beszélgettem (eredményeim láttán szívesen tették ezt). Ők megerősítették, még határozottabbá tették véleményem, hogy jó úton járok és a kezdeti elképzelésem megelőzte a kor akkori gondolkodását. (Más kérdés Magyarországon még néhány omladozó "kőszikla" hajthatatlan ebben a kérdésben!)
Az olimpiák Prats úr megválasztásáig arról szóltak, hogy lebírálták a standard galambokat, a sprotgalambokat pedig bemutatták. Kérdezem és kérdeztem: mi volt ebben a jó? A postagalambot versenyzésre tenyésztik, nem szépségversenyre és az is bebizonyosodott, hogy amikor néhány ország elkezdte gyártani a King típusú galambokat (szándékosan nem postagalambokat), olyan hamisítások történtek, melyek beárnyékolták az olimpiákat. Tehát tenni kellett valamit! A 90-es években jelentősen megemelték a standard szinteket és 1995-től bevezették a négy olimpiai sportkategóriát.
Ennek bevezetője Carlos Marguez Prats volt, az ő nevéhez fűződik a koefficiens alapján kiszámítható és összehasonlítható sportteljesítmények alapján az olimpiai versengés. Így végre Budapesttől — Japánig egyforma feltételekkel lehet versenyezni az olimpiai címért.
Személyesen már megtettem, azonban e helyről is szívből gratulálok neki!
Prats úr kiváló versenyző, Spanyolország élversenyzője, meglátszik a gondolkodásán ő igazi galambász, nem véletlenül az FCI elnöke.
Irányítása alatt ugrásszerűen fejlődik a sport. Nálunk is postagalamb versenyzőknek kell vezetni a sportot, mert a jelenlegi helyzet elkeserítő. Friss gondolatokra, fiatal, energikus versenyzőkre van szükség. A lemaradás már jelenleg is mérhető a világgal szemben.
Az általam elkezdett szakosodást kell kiterjeszteni. Szövetségi propagandával, segítséggel, jó szabályokkal és versenyzési feltételekkel felvenni a világgal a versenyt, nem azonnal (izomból) mindent elutasítani, gyűlöletet, ellenérzéseket, gyanúsítgatásokat kelteni, támogatni!
Össze kell fogni, nem vagyunk olyan sokan, hogy szétaprózzuk magunkat.
Sokan szembeállítják a klubot és a kerületet. Helytelenítem! Akinek a kerületi program megfelel, ám röptessen ott. Amikor viszont a sportkategóriák alapján nevezni kell, akkor ne háborogjon, hogy a klubban szakosodott versenyző galambjai előnyösebb helyzetben vannak galambjaival szemben. Más kérdés (ne az elnevezéseken lovagoljunk), a kerület is csinálhat olyan programot, ahol teljesíthetnek a galambok.
Vegyünk egy példát!
Ha a sors úgy hozta volna, hogy a Janssen testvérek Magyarországon születnek, soha nem tudták volna világhíres állományukat kitenyészteni. A kerületi programok megették volna galambjaikat. Kockáztassuk meg, egy senkik lettek volna, rajtuk nevettek volna. Ők a világon saját kategóriájukban a legjobbak: Saját kategóriájában Emil Denijs, van Bruanne (és még hosszan sorolhatnám), szintén a legjobbak. Képzeljék el ezt a három embert (csapatot) együtt versenyeztetnék, ráadásul olyan pontozással, hogy 1 a 3-hoz arányban. Ugye milyen nevetséges? Pedig Magyarországon 1999-ben 8090-ban ez folyik! Ez egy abnormális állapot! És az a baj, hogy sehová nem vezet!
Nem tudunk megszabadulni az összevont (általános) csapatbajnokságoktól. A postagalambsport 150 éve azt bizonyította, nincs olyan tényező, aki rövid és hosszútávon egyformán eredményes tud lenni. Nálunk mániákusan keresik a "bölcsek galambjait" (kő helyett). Talán egy önimádónak sikerül.
A szakosodás óta (7 év) sikerült néhány olyan galambot tenyésztenem, ami a világ legerősebb bajnokságában is első sampion tudott lenni!
Az Eijerkamp-Peller galambcseréknél egy galambom Hollandiában 12 útból 12 helyezést teljesített, 150-400 km-es kategóriában! Amennyiben ez a Budapesten született galamb elkerül egy kerületi versenyzőhöz, aki kénytelen lett volna 600-700-800 km-re elküldeni, kitalálhatják mi várt volna rá! Ismerik a mondást: "kénytelen voltam elküldeni".
Az elmúlt két évtizedben sok világhíres dúcban megfordultam: Eijerkamp, Hermes, stb. AZt tapasztaltam, hogy a dúcokat nagy távolságokra helyezik el egymástól. A rövid-, közép-, hosszútávú dúcokban a galambok viselkedése, külleme, színe szembetűnő különbségeket mutat.
Például galambápolót (specialistát) ha kell egy-egy dúchoz, ha kell más országból szerződtetnek. Külön szakma a 100-600 és a 600-1100 km-ig való versenyeztetés! Együtt a kettő nem működik.
Tudom ez pénzkérdés is, viszont a gondolkodásmód nem pénzkérdés. Gondolom a Tisztelt Olvasó ízelítőt kapott versenyzési felfogásomból.
Nézzünk néhány más kérdést.
A szakosodott (Club) versenyzésre sok fogékony ember felfigyelt és művelői, gyakorlói vannak szép számmal az országban.
A mi klubunk is nagyon megerősödött 1999-re. Szállítási feltételeink a kontainer átalakításával javultak. Más klubokról szólva nekem a Törőcsik úr vezette Törőcsik Club a legszimpatikusabb. Ezúton is gratulálok neki, hogy volt ereje felvállalni ezt ama még néhány vaskalapos szemében népszerűtlen feladatot. Szervezi, irányítja a ma már 100 fős létszámot. Kitűnő programmal, jó versenyekkel, rendezvényekkel tartja egyben klubját. .
Fiatal kora ellenére családi életének része a klub, melyet erejéhez mérten anyagilag is támogat, hogy a szállítás, versenyzés minél jobb és korszerűbb legyen. A sok okoskodónak ajánlom figyelmébe. Tenni kell, nem áskálódni, kritizálni, miközben ájtatosan a fennkölt galambász erkölcsről prédikálnak!
Ezek az emberek azok, akik lehetetlenné akarják tenni a szakosodást, mondván röptetni kell kerületi programot is. Kérdem én a 3. Évezred kezdetén egy demokratikus berendezkedésű országban az EU csatlakozás lehetőségével menjünk vissza 1948-ba, a proletár diktatúra galambász változatához. Kinek jó ez?
Inkább a 3-4-5 fős kerületi egyesületeket vennék górcső alá, ahol 50-60 galambot küldenek egy-egy versenyre. Ott legyenek ilyen állhatatosak! Ráadásul ezek az egyesületek szavaznak, döntenek közgyűléseken a postagalambászat kérdéseiről. Elkeserítő állapotok.
Tisztelt tagjaink, sportbarátaim!
Kívánok mindenkinek eredményes újesztendőt, remélem 2000-ben is jót fogunk versenyezni és sok galambunk lesz esélyes az olimpiai kiküldetésre!
Peller József, Bp. III. ker. G. 1.