Alapjaiban kell megváltoztatni sportunkat, mindenki számára közel egyenlő feltételeket kell biztosítani! Ki kel! alakítani és segíteni kell a szakosodást, aki 500 km-ig akar, annak arra, aki 500-1200 km-ig annak arra kell versenyzési lehetőséget biztosítani. A Maraton Club 1000 km feletti versenyeit azoknak, akik ezt a formát kedvelik. Egyet nem szabad, beleavatkozni ezekbe a formákba, és felülről "sugallni", hogy melyik az értékesebb! Azt döntse el a versenyző!
Tiszta viszonyokat kell teremteni, egyértelmű versenyszabályzattal. A mai teljesen használhatatlan, le kell építeni ezt a rettenetes adminisztrációt. A szabályokat igen-nem alapra kell helyezni. 2000-ben is hajmeresztő szabályértelmezések miatt "ügyek" vannak. Sajnos megint ott tart a helyzet, hogy kinek a szabálytalansága!
Ha most elvtelenül, baráti kapcsolatra, vagy elmúlt érdemei elismerésére való tekintettel elfogadnak szabálytalan eredményeket, az elkövetkező években bejáratosak lesznek a bíróságokra.Tanácsom az, hogy az alapoknál kezdjük. Szervezetileg és szabályzatilag rendezni kell a sportot (ez még egy vezetésnek sem sikerült). Érdekeltté kell tenni a tagokat, hogy minél nagyobb létszámmal vegyenek részt a Nemzeti versenyeken, mert az egész világon ennek van rangja. További 20-25 versenyt lehet rendezni különböző formációkban, bármilyen távolságról! Szövetségünknek be kell kapcsolódni a világ postagalamb sportjába, át kell venni a jól bevált módszereket. Tőlünk nyugatra, ahol sokkal komolyabb galambászat folyik, 100 éve meg tudták tartani a múltat, és be tudták építeni a korszerűbb jelent és jövőt.
Ott a barcelonai verseny apáról-fiúra száll. Nálunk elég, ha egy nagyhangúnak egyszer-kétszer rosszul jöjjenek a galambjai valahonnan, már változtatnak. Ilyen, a versenyek abszolút tisztaságát biztosító gyűjtés-óraindítás-szállítás-versenyzés-órabontás-listakészítés-eredmények hitelességének kérdése. Nem írom le, hogy csinálják ezt Belgiumban, Németországban, stb. És nálunk? Ezt sem írom le, mert külön-külön és együtt is — tisztelet a kivételnek — elképesztő állapotok uralkodnak! Itt megint el lehetne időzni a fentiek alapján!
Szabály — annak betartása, betartatása.
Ha a világ tisztában lenne azzal, hogyan születik és mikorra Magyarországon pl. egy nemzeti versenyeredmény (így kisbetűvel), újra leeresztené a galambvasfüggönyt. Az eredményközlés nálunk komolytalan, egyszerűen kőkorszaki! Jelzik ezeket a résztvevők, a galambok létszáma. Hogy miért? Júliusi versenyeredményeket októberben hozzák nyilvánosságra. Kérdem én: ekkor már ki kíváncsi erre, és ha valaki érdeklődik, olyan választ kap, hogy azt nem teszi zsebre. Németországban a verseny után négy nappal hivatalos eredmény, riport a győztesnél egy hónapon belül a szaklap címlapján a galamb (kis fényképen a tenyésztő). Így van motiváció, még jobb munkára ösztönzi a veszteseket és a győztest. Nálunk, ha szimpatikus az illető, esélye van egy-két éven belül ilyesmire, aki morcos, az ne is álmodjon ilyesmiről! Van tennivaló bőven és tudom, nem fognak gyorsan megváltozni, de el kell kezdeni, csak a fent leírtak és természetesen sok apró részlet tisztázása biztosíthatja az előrelépést. Ebben bízom, minden adott, csak sokat kell dolgozni!